A leukémia és típusai

A 15 éves kor alatti gyermeklakosságban a daganatos betegségek gyakorisága évente 150 új megbetegedés 1 millió gyermekre számítva. Ez azt jelenti, hogy hazánkban évente 150-200 új gyermekkori daganatos megbetegedés fordul elő.

A leukémia (fehérvérűség) a rosszindulatú rákos megbetegedések azon formája, amely a vérképző sejtekből indul ki. A leukémia a csontvelőben lévő éretlen és érettebb vérképző sejtek szabályozás alól kiszabadult, féktelen szaporodásának eredménye. A felszaporodott sejtek amellett, hogy kitöltik a csontvelőt, többnyire a vérpályába is belépnek és a keringő vérben is tömegesen megjelennek.

A heveny leukémia a leggyakoribb gyermekkori daganatos megbetegedés, és az összes gyermekkori rosszindulatú megbetegedés mintegy 25 %-át teszi ki. Gyermekkorban a leukémia formái közül az ALL a leggyakoribb. Magyarországon évente körülbelül 50-70 új ALL-es gyermeket diagnosztizálnak. A betegség a 2-6 éves korosztályban a leggyakoribb.

A leukémiának ún. mieloid és limfoid típusát különítik el, attól függően, hogy a rákos átalakulás a csontvelőben normálisan előforduló két fehérvérsejtképző-vonal (mieloid és a limfoid) melyikéhez tartozó sejtekben következett be. Szokás még aszerint is felosztani, hogy a megbetegedés milyen gyorsan lép fel és zajlik le. Eszerint kétféle, akut és krónikus leukémiát különböztetünk meg.

A fenti szempontok figyelembevételével a leukémiáknak a következő négy alaptípusát különítik el:

  1. akut limfoid leukémia (ALL)
  2. akut mieloid leukémia (AML)
  3. krónikus limfoid leukémia (CLL)
  4. krónikus mieloid leukémia (CML)

A leukémia tünetei

A leukémiás megbetegedések sokáig teljesen tünetmentesek lehetnek, máskor pedig igen változatos tünetekkel kezdődhetnek. A megbetegedés tünetei hátterében részint az áll, hogy a leukémiás sejtek nem tudják a fehérvérsejtek normális működését ellátni, másrészt, hogy a csontvelőben burjánzó leukémiás sejtek egyéb vérsejtek képződését gátolják.

A leukémiában észlelt leggyakoribb tünetek a következők: láz, hidegrázás, influenzaszerű tünetek, gyengeség, fáradékonyság, fertőzésekre való hajlam, étvágy és/vagy súlyvesztés, megnagyobbodott, érzékeny nyirokcsomók, lép és máj, vérzékenység, sérülékenység, kis foltos bevérzések kialakulása a bőrben. Gyakori tünetek még a fogíny gyulladása és vérzékenysége, éjjeli izzadás, csont- és ízületi fájdalmak.

A leukémia tünetei tehát szerteágazóak és nem specifikusak, ezért minden esetben szakorvosra kell bízni a diagnózis felállítását.

Diagnózis

E kivizsgálás fontos részét képezi a beteg részletes kikérdezése betegségének előzményeiről. Ezt alapos fizikális vizsgálat követi, amelynek részét képezi a nyaki, hónaljárki-, lágyéktáji nyirokcsomók, a máj és a lép kitapintása és annak megállapítása, hogy azok duzzadtabbak- vagy nagyobbak-e a normálisnál vagy sem.

A kivizsgálásnak részét képezi a vérképvizsgálat is, amelynek során meghatározzák a vérben lévő vörösvértestek és a különböző fehérvérsejtek számát.

Leukémiára gyanús megbetegedés esetén a kivizsgálás részét képezi a csontvelő vizsgálata is. Ilyenkor az orvos egy fecskendőhöz rögzített tűn keresztül a szegycsontból vagy a medencecsontból csontvelőt szív ki, amelyet azután mikroszkóposan vizsgálnak. A csontvelővizsgálat másik módja a vastagabb tűvel végzett csontvelő-biopszia. Ez esetben kis, henger alakú csontszövetet vesznek ki, rendszerint a medencecsontból, a benne lévő csontvelőállománnyal együtt.

Ha a vérkép- és a csontvelővizsgálat megerősíti leukémiás megbetegedés fennállását, a továbbiakban az orvos a betegség kiterjedésének megállapítására, pontos típusának és stádiumának meghatározására törekszik, mert annak ismerete nélkülözhetetlen a helyes terápiás terv kialakításához.

Kezelés

Kemoterápia

A leukémiás megbetegedések legfőbb kezelési módja a kemoterápia, amely az egész szervezetre hat - a szájon át bevett vagy intravénáson beadott kemoterápiás szerek ugyanis a vérárammal gyakorlatilag a szervezet minden részébe eljutnak. A kemoterápiás kezelés keretében több rákellenes szert kombináltan adagolnak. A kemoterápiás szereket a valamennyi leukémiás sejt elölésére irányuló törekvés jegyében igen magas, közel toxikus dózisban adagolják.

A gyógyszerek kombinációját protokollokban (kezelési sémákban) leírtaknak megfelelően adagolják. A kemoterápia néhány naponta vagy hetente kerül ismétlésre. A kezelés négy fő része a kezdeti, ún. indukciós kezelés célja, hogy a leukémiás sejtek döntő többsége elpusztuljon. Ez körülbelül két hónapos intenzív terápia.

A kezelés második része az ún. meningealis profilaxis és az ún. konszolidáció.

 A kezelés harmadik része az ún. reindukció a nehezen kimutatható, de még biztosan jelenlévő kóros sejtek kiirtása (további 4-6 hónapos intenzív kezelés). 

A kemoterápia negyedik szakaszában a betegség visszatérésének megakadályozása a cél. Ennek során kis dózisban, de nagyon hosszú időn át (akár 2-3 évig is) szájon át szedhető gyógyszerekből álló ún. fenntartó kezelést alkalmaznak.

Sugárterápia

A sugárterápia a leukémiás betegek kezelésében főként az alábbi két formában kerül alkalmazásra:

  1. a szervezet leukémiás sejtektől beszűrt valamelyik részének, szervének besugárzása;
  2. csontvelő-transzplantációt megelőző, egésztest besugárzás formájában, amelynek kettős célja van: a szervezet különböző helyein található leukémiás sejtek lehetőleg maradéktalan elpusztítása, másrészt a csontvelő sejtes elemektől való minél teljesebb kiürítése, a majdan beültetendő egészséges csontvelői sejtek befogadására való előkészítése érdekében.


Csontvelő-transzplantáció

Csontvelő-transzplantációt leukémiás betegnél azért végeznek, hogy lehetővé tegyék a kemoterápiás szerek igen nagy, akár toxikus dózisokban való alkalmazását, majd azt követően ép, egészséges csontvelő adásával segítsék a vérképzés helyreállítását és ezáltal a beteg túlélését.

A transzplantáció sikere attól függ, milyen mértékben hasonlítanak a csontvelőt adó személy (donor) sejtjei a befogadó szervezet sejtjeihez. A transzplantáció sikeressége érdekében éppen ezért igyekeznek olyan donort találni, aki e követelménynek leginkább megfelel. Minél közelebbi vérrokonokról van szó, természetesen annál nagyobb a hasonlóság esélye. A befogadóhoz legközelebb álló donor megválasztása azért is nagyon fontos, mert miután a beültetett csontvelői sejtek, köztük a limfociták kellőképpen felszaporodtak, a befogadó szervezet sejtjeit idegenként ismerve fel, azokat megtámadják. A csontvelő-transzplantáció másik lehetősége magától a beteg egyéntől korábban levett saját csontvelő visszaadása. Ilyenkor - lévén saját sejtek, szövetek visszaültetéséről szó - az imént vázolt problémák nem merülnek fel.

Az infúzió révén bejuttatott csontvelői sejtek a vérárammal elkerülnek a csontvelőbe, ahol megtelepednek és mintegy 2-4 hét alatt ott megotthonosodnak, megerednek és szaporodásnak indulva megkezdik vérsejtképző tevékenységüket, s a szervezet számára vörös- és fehérvérsejteket, illetve vérlemezkéket produkálnak. Az immunfunkciók helyreállítódási folyamata ennél jóval időigényesebb. Nem saját csontvelő beültetése esetén 1-2 évig is eltarthat, amíg az immunfunkciók helyreállnak.

Végleges gyógyulás a kezelés befejeződése utáni - panaszmentes - 5 évet követően mondható ki.

forrás: daganatok.hu

«Vissza

CIB Bank MNB